"Az ország lelki agóniája látv - Posta Imrével,Posta Imre,Köztársasági Őrezred,REND-et ŐR-zők,Inal Jankó,Lóti Futi,Pacal Apu,Vívódó Ivó,Vasbugyi Pintyőke,Szabotőr Egyed,Magyar Rádió,Készenléti Rendőrség,Juhász Réka, - zgfumag Blogja

Továbbiak »

Belépés

			zgfumag.blog.xfree.hu
Ha azért nézel , mert ez a munkád, jó munkát kívánok! GYÁVA NÉPNEK NINCS HAZÁJA! Minden nemzetnek olyan kormánya van aminöt érdemel. Ha valami...			Zámbori Gusztáv 1957.12.05 Offline

Linktáram, Blogom

Blogom,

Képtáram,

Videótáram,

Ismerőseim, Fecsegj

Fecsegj

"Az ország lelki agóniája látv

2008-02-14 19:53:10, csütörtök

	"Az ország lelki agóniája látványos" - exkluzív interjú Posta Imrével 2008-02-14. 18:55 Posta Imre, a Köztársasági Őrezred elbocsátottt szakpszichológusa, a REND-ŐR-KÖZ-I-GAZSÁG című sikerkönyv szerzője volt szerkesztőségünk vendége tegnap. A bátor szakember az elhallgattatására irányuló nyomások ellenére sem hallgat, hanem beszél a Rendőrségen belüli áldatlan állapotokról, korrupcióról, a rendvédelmi szerveket megszálló izraeli érdekeltségű In-Kalról, a 2006-os rendőrterrorról, és hazánk lelki agóniájáról. - Nem régen megjelent könyve, a REND-ŐR-KÖZ-I-GAZSÁG óriási siker hírportálunkon. Hatalmas az érdeklődés, százával rendelik, több interjút adott ennek kapcsán, a könyvesboltok mégsem kapkodnak utána, szinte alig lehet rajtunk kívül hozzájutni. Mi ennek az oka? - Először a könyv címére szeretnék néhány gondolat erejéig kitérni. Szótagolva van, hogy még a kisiskolás gyermek is megérthesse. Jelen világunkban minden olyan kusza, zagyva, összekeveredett. A REND-et ŐR-zők sincsenek már tisztában azzal, hogy valójában nem a KÖZ-t szolgálják, és az IGAZSÁG-ot védik, hanem a GAZSÁG-ot. A két fogalom nyelvtanilag is közel áll egymáshoz, csak a kicsiny ,,i" betű a különbség. Vegyék észre, és tegyék fel a pontot az ,,i"-re, nehogy az IGAZSÁG mégiscsak GAZSÁG maradjon! Úgy tűnik, hogy rengetegen ki vannak éhezve a korrekt tájékoztatásra, hiteles információkra, és valódi tudás birtokába szeretnének jutni azzal kapcsolatosan, hogy mi zajlik a mai magyar közigazgatásban, ügyészségeken és a rendőri szervezeteken belül: a társadalmi közös célok megvalósításának üres lózungjai mögött. Egyre inkább érdekli az embereket a saját sorsuk alakulása, s kezdik megérteni, hogy a legtöbbet mindezért nem a bizalmukat eljátszott, magát a végtelenségig lejáratott, hitelüket vesztett politikusok, közigazgatási káderek, hanem önmaguk tehetnek úgy, hogy gondolkodnak és döntenek. A könyvet kénytelen voltam magánkiadásban megjelentetni. Még a nyomdászom is félve vállalta be, és előérzete nem is csalt. Amikor kiajánlottam a nagykereskedő hálózatoknak, alig akadt olyan, aki érdemben tárgyalt volna velem, és a rendszerébe befogadta volna a munkám. Az egyik legnagyobb hazai kereskedőhálózat munkatársától megtudtam, hogy a tartalom miatt (kompromittált miniszterelnök, rendőri vezetők...) nem fogják terjeszteni a könyvet, ám könyvárus ismerősöm is egyértelművé tette a számomra, hogy ,,feketelistára" tettek, több mint valószínű, politikai nyomásnak engedve. Azért úgy látom, hogy csak ideig-óráig lehet feltartóztatni a piacra kerülését. Ma már a boltokban is egyre többen keresik, és az üzletvezetők kénytelenek megfelelni a vásárlók elvárásainak. - Könyvében megtörtént eseteket ír le, de a nevek nem valóságosak. Azért nem, mert egy esetleges személyiségi jogi perben nem tudná bizonyítani állításait? - Eredetileg minden intézmény és érintett személy a saját nevén szerepelt. Sokat gondolkodtam azon, hogy személyiségi jogi perek garmadáját a családom és én magam is hogyan viselném? Aztán arra is rájöttem, hogy igazából nem is lényeges, kinek mi a neve, hiszen a kollégáim és a közeget jól ismerők így is beazonosíthatják, akit akarnak, a laikusnak meg nem biztos, hogy Kovács, illetve Kiss neve mondana valamit, viszont értheti Inal Jankó, Lóti Futi ezrelék, Pacal Apu, Vívódó Ivó, Vasbugyi Pintyőke és Szabotőr Egyed elnevezésének szimbolikus jelentését. A könyvben felemlegetett ügyek mindegyikére van bizonyíték, sőt maga a könyv sem más, mint az ellehetetlenített és kiszolgáltatott rendőrségi dolgozók segélykiáltása. Az ügyészségen fellelhető tanúvallomások minden általam is felvázolt esetet igazolnak, ám az ügyészség szerint ezek egyik része nem bizonyítható, másik része már elévült, harmadrészben pedig nem minősül katonai bűncselekménynek. Azt is el kell mondjam, hogy a könyv csak szárnypróbálgatás volt, és az igazi kemény ügyek csak a folytatásba kerülnek beválogatásra. Az önök számára talán az lehet a legbeszédesebb, hogy nem vádolt még meg senki semmivel, mert pontosan tudják az érintett rendőri és ügyészségi vezetők, hogy állításaimra bizonyítékok vannak, amelyeket ők nagyon nem szeretnének, ha nyilvánosságra kerülnének, mert a pikáns eseteken kívül nemzetbiztonsági kérdések is komolyan terítékre kerülhetnek. - Érték már atrocitások, fenyegették meg az Ön által kimondott igazságok miatt? - Szerintem sokáig csak a fogást keresték rajtam az RSZVSZ-en keresztül, hogy esetleg megzsarolhassanak. Ez eddig még nem jött össze. Később abban bízhattak, hogy az ügyészség aktív ,,elkenős" manőverei után majd csak elcsendesül az ügy, mert beleundorodom, vagy megijedek a közigazgatási apparátus vízfejű szörnyetegétől, de nem vagyok az az ijedős fajta sem, miközben az idő is engem igazolt. Egyre több politikai-rendőrségi-ügyészségi balhé látott napvilágot, amit - ha valaki figyelmesen olvassa a könyvemet - előre jeleztem, s újabb táptalajt adott mondandóm mind nyomatékosabb hangoztatásának. A direkt fenyegetés sokat árthatna a jelenlegi politikai lobbinak, mert elismernék vele, hogy van félnivalójuk, és számít az, amit csinálok, amit felvállaltam. Lélektanilag sokkal egyszerűbb módját választották a személyem okozta probléma megoldásának. Egyszerűen nem vesznek rólam tudomást. Nem vitatkoznak velem (nincs is miről, hisz a tények makacs dolgok), miközben belső berkekből tudom, hogy minden létező média-megjelenésemet próbálják megakadályozni - nagy sikerrel. Ha már sikerült izolálniuk, és még akkor ,,sem értenék a szóból", akkor jöhet a fenyegetés, hiszen a nyilvánosság már nem védhet meg, nem lesz kihez fordulnom. Jól ki van az találva, csak a publikum számára másként van tálalva. Még tavaly nyáron, amikor a Hír Tv készített velem és egy másik bátor rendőr kollégámmal interjút, akkor a riporteren keresztül üzent az In-Kal tulajdonosa a kollégámnak, melynek értelmében jó lenne, ha ,,nem dumálna"! Dumált. Azzal, hogy volt cégemnél is kihirdetésre került: ,,Határolódjanak el tőlem! Nem állhatnak szóba velem!", és ma már szinte minden ismerősöm tudja, hogy a telefonomat is valószínűleg lehallgatják, nem igazán tartom a kapcsolatot senkivel (legalábbis így), mert nem szeretnék bajt hozni a fejükre. Ugyanakkor egyre több rendőr is érzékeli, hogy a Rendőrség csöndes ,,privatizációjára" az ő bőre is rá fog menni, és ez ellen tenni kell. De még mindig csak kevesen mernek tenni. Majd idővel. - Mi a véleménye arról, hogy jelen pillanatig egyetlen egy rendőrt sem ítéltek végrehajtandó szabadságvesztésre a 2006 októberi rendőri kegyetlenkedések miatt, és egy rendőr sem volt ilyen ügyekben őrizetben, vagy előzetes letartóztatásban? - Tényleg csak a véleményem, hiszen erre az érintettek adhatnának bizonyíték erejű választ. Szerintem parancsra cselekedtek. Ukázt kaptak arra, hogy ha kell, akkor bármilyen elrettentő módon, de torolják meg a korábbi, az MTV-székháznál elszenvedett sérelmeiket, és vegyék el a kedvét az utcára kivonuló embereknek ettől a rossz szokásuktól. Ha nem is hangzott el, hogy ,,fojtsák vérbe" a demonstrációt, de igen közel állhatott ehhez a parancs. Arról talán fölösleges is szólnom, hogy a kormány igen retteghetett, s a félelem nagy úr. Sok meggondolatlan utasítás hangozhatott el a legmagasabb körökből a hatalmukat biztosítani hivatott rendőri vezetők felé. A hiba ott van, hogy rengeteg bizonyíték, felvétel került elő, amelyről akkor is lehetett némelyeket azonosítani, ha az ügyészek ezt nagyon nem szerették volna. Ha a rendőrök vallanak, akkor a feletteseikre is terhelő vallomást kell tenniük, ezt pedig nem engedhetik meg, mert akkor az is kiderülhetne, hogy a rendőri vezetők is felsőbb utasításra cselekedtek. Borul a dominó. Ezért nem ítélhetik el a bizonyíthatóan is vétkes rendőröket, mert valójában ebben a kérdésben ők a ,,legártatlanabbak", és ezt az ügyészek, bírók is mind pontosan látják. Tudom, hogy ez nem nyugtatja meg azokat, akik a brutalitást elszenvedték, de a logika és a rendszer szabályai szerint kizárólag ezt a magyarázatot tudom elképzelni. Itt csak a sértetteknek érdeke, hogy az igazság kiderüljön, senki másnak, legfőképp az ,,igazságszolgáltatásnak" nem, aki fölfelé fedezi a ,,mutyit". Ebben az egészben egyébként a Rendőrség is sokat veszíthet, mert maguk a rendőrök sem bíznak, bízhatnak abban, hogy egyszer valójában a rendet tudják képviselni, mert cinkosokká váltak, és nem tudnak megtisztulni lelkileg. Pontosan tudhatják, hogy addig számítanak, amíg a vezetőségnek falaznak. Ha csak a saját hülyeségük miatt kerülnének bajba, az ügyészek a föld alól is előkerítenék őket, és akkor nem lesz pardon! Ennyit a mundérról és annak becsületéről. - Pszichológusként hogyan értékeli azt a tényt, hogy Magyarországon 2006 őszén megtörténhetett az, hogy a hatalmi szervek a közszolgálati Magyar Rádió belső udvarát gyakorlatilag szabadtéri fogdának rendezték be , ahol a rendőri kiemelő egységek által előállított személyeket hátrabilincselt kézzel, a fal felé térdepeltettek, és aláztak meg? Milyen állapotban lehet az az ország, ahol ez megtörténhetett? - Azt már talán minden gondolkodó honfitársam pontosan érzékelte, hogy módszereiben, technikai felszereltségében, kiképzettségében az említett események megtörténésekor legalább húsz éves lemaradásban volt a Rendőrség. A vezetőknek az 50-60-as évekből származtatható beidegződéseik, reflexeik működtek. Nehéz újat tanulni a piás összejöveteleiken, az egymás fényezéséről szóló értekezleteken és más korrupcióval összefüggésbe hozható nagyon szakmai tevékenységük során. A humanizmus meg igen nehezen elsajátítható létforma, amire az elmúlt évtizedekben nem sok igény mutatkozott a politika részéről. Biztosak lehetnek benne, hogy nem egy őrmester döntötte el, hogy mindez így legyen, s valószínűleg semmilyen formában nem is voltak felkészülve a lefogott személyek ,,tárolására". Mint szakember azt mondom, hogy a vezetők a demokratikusnak vélt Európától akkor még nagyon távol álltak, de a közeledésre nem is volt igény, s ma is csak a számukra hasznos gyakorlatot hajlamosak átültetni. Alkalmasságuk szakmai szempontból már régtől kérdéses volt, de ma már azt is tudhatják, hogy nem is ez számított, s talán ma sem még, csak a látszat lett kissé tetszetősebb. Az ország lelki agóniája látványos. A Rendőrség az ügyészségek és bíróságok a politika kiszolgálói és kárvallottjai is, mert nem képesek a felesküdött kötelezettségüknek eleget tenni az összefonódások, a ,,rendszerváltozást" megelőző reflexek, korrupciós hagyományoknak hála. Rengeteg az alkalmatlan, az alkoholista vezető és beosztott ezeknél a szervezeteknél (is), de eddig ez nem tűnt ennyire szembe. A demokráciának pedig csak a puhított változatát éljük. Intézményeink megvannak, ám hiányoznak a demokratáink, akikkel nem lehet ,,lezsírozni" mindent, csak a látszat megtartásának érdekében. Helyettük bürokráciát nevelt ki magának ez a velejéig megrontott hivatali rendszer. - Mi a véleménye arról, hogy a rendőrség egységei kábelkötelegelővel bilincseltek meg 2006 októberében embereket, holott a műanyag bilincs még csak rendszeresítve sem volt a rendőrségnél ebben az időszakban? Egy jogállamban ez következmények nélkül maradhat? - Jogászállamban élünk, ahol az igazságot adják-veszik, jó pénzen. A régi típusú bilincseket még képesek voltak használni azok, akik erre ki lettek képezve. Az újabb gyártású acélbilincseket nem ergonómus tervezte, mert még nyugodt állapotban is alig lehet föltenni a delikvensre anélkül, hogy maradandó károsodást ne szenvedjen tőle. Szerintem erre a rendeltetésre majdnem használhatatlan. A rendőrök is tudják ezt. Mióta rájöttek, hogy a célra sokkal praktikusabb a ,,műanyag bilincs", azóta használják. A vezetőik tudtával. Praktikus megoldás. Olyan, mint a ,,vipera", amely valójában a gépjárművek alvázára erősített robbanószerkezeteket, a gépjármű alá kúszás nélküli detektálására alkalmazható taktikai tükörtartó teleszkópos bot, amellyel egyébként ütni is lehet, nagyot. A gumibotok gyatra minőségűek voltak, használhatatlanná is váltak gyorsan, amikor alkalmazásukra sor került. - Mit tud a REBISZ (ma már "Készenléti Rendőrség") személyi állományáról, hivatástudatáról, milyen alapon válogatják oda a munkatársakat? - A pszichológia alkalmassági vizsgálatok összképéről a könyvben is értekeztem, ám röviden annyit mondhatok, hogy minden pszichológus kollégám arra törekszik, hogy a nagyon gyenge képességű, súlyosabb patológiás tüneteket a személyiségében, viselkedésében magán viselő személyeket kiszűrjük. Nagyjából elmondható, hogy a ,,normális" hétköznapi embereket keressük, amelyeket aztán kiképzéssel, munkahelyi szocializáció útján állíthatnak hadrendbe. Ez a tézis vonatkozik a REBISZ-es állományra is. A kulcskérdés a képzés, kiképzés, munkahelyi szocializáció, vezetői elvárások egyeztetése, illesztése. A motiváció egyre kevésbé fakad a hivatástudatból, inkább a megélhetés lehetőségének keresgélésében merül ki. Ha valakiben már kialakult valamiféle hivatástudat, esetleg gyermekkori idealizált motívumok kapcsán a hivatását a szakma szabályai szerint szeretné végezni, akkor igen gyorsan, elkerülhetetlen kudarcokkal kell szembesülnie. Sokszor éppen a vezetők részéről tapasztalt visszaélések, értelmetlen parancsok ölik ki a munkája iránti szentimentálisnak tűnő odaadást, emberséget. ,,Robotzsaruvá" válnak előbb vagy utóbb. Ma már a rendszerben benne rejlő alapmechanizmus ez az ,,antihumanizmus", ahogyan a szervezeten belül a rendőrökkel is a vezetőik bánnak. Cél a nem gondolkodó, nem érző, a parancsot feltétlen odaadással végrehajtó ,,ember" kitermelése. A kollégák is sokat szenvedtek mindettől, mert sértőnek, megalázónak érzik a feléjük sugárzott vezetői elvárásokat. A probléma maga a vezetői alkalmasság kérdése. Ma már nagyítóval sem lehet alkalmas rendőri vezetőt találni. A jelenlegiek mind fertőzöttek a múlt korrupt gyakorlatával, s az utánpótlásról is gondoskodtak már. Előlröl kellene kezdeni, a nulláról, ha lehetne, de nem lehet, mert nincs meg hozzá a politikai akarat. - Milyen maradandó pszichés károsodásokat szenvedhettek el azok a 2006 őszén ártatlanul letartóztatott, és több hetet fogvatartott, megalázott fiatalok, akikkel szemben később még az ügyészség is kénytelen volt megszüntetni az eljárást, a "hivatalos személy elleni erőszak" ügyében, hisz kiderült, hogy nincs ellenük semmilyen bizonyíték a rendőrök vallomásain kívül? - Soha nem felejtik el az élményt, ez biztos. A normál szociális létezés és a személyiség stabil alapját a biztonság iránti szükséglet, alap igény képezi. Ha az említett személyek korábban relatív biztonságban érezték még magukat, ez most bizonyosan sérült. Személyenként változó lehet, ki, hogyan élte meg a jogtalan fogva tartást. A labilisabb személyeket ez az élmény még inkább labilisabbá tehette, mert megérezték, hogy nem csak belső világukban voltak eddig bizonytalanok, de a társadalomra sem számíthatnak, ott sincsenek biztonságban. Egyfajta kiábránduláson mehettek keresztül, ami némelyikük számára igencsak keserű tapasztalat lehet. Ez egy határozott veszteség, ami komoly gyászmunkát igényel, hogy kilábalhasson belőle. Olyan mintha valamelyik szeretett személyt veszítette volna el a saját biztonságtudata képében. Az elakadt gyászmunka sok más egyéb tünet mellett depresszióhoz is vezethet, amelynek ez az élmény lényeges elemét képezheti. Paradox módon az is előfordulhat, hogy ez az ,,arcul csapás" némelyeket éppen azon az úton indíthatja el, hogy rájöjjenek, magukban kell bízni, nem pedig a társadalomban. Egyfajta nem tudatos, nem szándékos ,,sokkterápia" a rendőrség részéről, ahol az erőseket még jobban megerősítették, a gyengéket még jobban gyengítették, az ingadozók pedig esélyt kaptak arra, hogy válasszanak, döntsenek. Egy bizonyos: megköszönni kevesen fogják ezt a ,,terápiás élmény". Hozzá kell tennem, hogy ilyenkor pszichológusoknak kellene segíteniük a sértetteknek az élményeik feldolgozásában, éppen az előbb felvázolt lehetőségek miatt. A Rendőrség szerencséje, hogy nem lett öngyilkos senki az eset hatására, s remélhetőleg már nem is lesz. Ám mindez nem a rendőri vezetés érdeme. Juhász Réka - Kuruc.info http://kuruc.info/r/1/21202/

0 komment , kategória: Általános

Címkék: bűncselekménynek, nemzetbiztonsági, szerkesztőségünk, beazonosíthatják, letartóztatásban, kiképzettségében, privatizációjára, kegyetlenkedések, kereskedőhálózat, megvalósításának, hivatástudatáról, legártatlanabbak, pszichológusként, hátrabilincselt, demokratikusnak, megtörténhetett, rendőrterrorról, elkerülhetetlen, megtörténésekor, közigazgatásban, acélbilincseket, kiszolgáltatott, biztonságtudata, összekeveredett, alapmechanizmus, feldolgozásában, használhatatlan, hangoztatásának, hivatástudatból, személyiségében, megerősítették, magyarországon, bizonyíthatóan, legbeszédesebb, jogászállamban, térdepeltettek, ország lelki, bátor szakember, elhallgattatására irányuló, rendvédelmi szerveket, 2006-os rendőrterrorról, könyvesboltok mégsem, könyv címére, kisiskolás gyermek, kicsiny „, korrekt tájékoztatásra, rendőri szervezeteken, társadalmi közös, saját sorsuk, legtöbbet mindezért, bizalmukat eljátszott, végtelenségig lejáratott, Posta Imrével, Posta Imre, Köztársasági Őrezred, REND-et ŐR-zők, Inal Jankó, Lóti Futi, Pacal Apu, Vívódó Ivó, Vasbugyi Pintyőke, Szabotőr Egyed, Magyar Rádió, Készenléti Rendőrség, Juhász Réka,

Új komment

Kérjük adja meg a TVN.HU rendszeréhez tartozó felhasználónevét és jelszavát.
Csak regisztrált felhasználók írhatnak kommentet,
amennyiben még nem rendelkezik TVN.HU hozzáféréssel: Klikk ide!

Felhasználónév:
Jelszó:
	Kérem írja be a baloldalon látható számot!
Szöveg:

Betűk: Félkövér Dőlt Kiemelés Kép: Képbeszúrás Link: Beszúrás


Félkövér:	[b] Félkövér szöveg [/b]
Dőlt:	[i] Dőlt szöveg [/i]
Kiemelés:	[c] Kiemelt szöveg [/c]
Képbeszúrás:	[kep] http://...../kep.gif [/kep]
Linkbeszúrás:	[link] http://tvn.hu [/link]